1970-80-as évek 1. rész
Vendéglátóipari Főiskolai (KVF) tanulmányaim
1977 őszén megkezdtem tanulmányaimat a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolán a Vendéglátóipari Szakon, nappali tagozaton. Furcsa érzés volt ismét iskolába járni: részt venni az órákon, gyakorlatokon és előadásokat hallgatni. Az Ételkészítési gyakorlatok tantárgy három területre volt osztva: Melegkonyha, Hidegkonyha és Cukrászat. A melegkonyhai ismereteknél – ami a nagy konyhában volt, ahol a menza ételeit is készítették – a séf, Haág Zsolt, hamar átlátva a helyzetet, hogy tíz éves gyakorlatom volt a sütés-főzés terén, rám bízta a saját kis csoportom oktatását. A rendelkezésre álló három háztartási tűzhelyen elkészültek az ételek, melyeket tálalás után a séf elbírált és leosztályozott. A hidegkonyhai ismereteket Marczinek László oktatta. A cukrászat új terület volt számomra, annak ellenére, hogy az alaptésztákat már volt szerencsém korábban is készíteni. A cukrásztermelő főnöke és egyben a cukrászat oktatója Nagy Imre volt, egy hagyományos iparos, akinek nem volt felsőfokú végzettsége. Ennek hiányát a főiskola vezetése akkut problémának tartotta, főleg amikor a cukrászfőnök üvöltözött és tárgyakkal dobálózott a műhelyben.
Ez a problémakör, nevezetesen, hogy egy oktatónak van-e felsőfokú végzettsége, végig kísért későbbi oktatói pályámon, mert amikor külső óraadót hívtam be az ételkészítési gyakorlatokat tartani, akkor vállalnom kellett az ódiumát ennek a problémának. Számomra viszont fontosabb volt a meghívott oktató szakmai nagysága, mint a hivatalosan megkövetelt felsőfokú végzettség.
A laborgyakorlatok során megismerhettük az élelmianyagok, élelmiszerek fizikai, kémiai, érzékszervi (organoleptikus) tulajdonságait, tized mg/ml pontosságú méréseket végeztünk.
*
Az előadások alatt az egész évfolyam azaz 120 diák helyet foglalt egy nagy előadóteremben és végig hallgatta az adott tárgykör, például matematika, műszaki ismeretek, gazdaságtan, ételkészítési ismeretek stb. előadását, amit egy-egy vezető oktató tartott. Az utóbb említett tárgy főiskolai docense Vajda Pál az ételek kolloid kémiai tulajdonságait ismertette velünk, az ételekről vagy az ételkészítésről nem igazán esett szó. Persze annak fényében, hogy oktatónk a Műszaki Egyetemen vegyészmérnökként végzett, már érthető a leadott tananyag. Ezzel kapcsolatban kettős érzés volt bennem. Egyrészt furcsálltam, hogy az ételek készítése, az ételfajták szinte semmi szerepet nem kaptak a tananyagban, másrészt jó volt „belelátni” a nem látható ételkészítési háttér folyamatokba. Így például a kenyér öregedése: szinerézis, ami egy reverzibilis folyamat, azaz visszafordítható melegítéssel. Hasonlóan érdekes a majonéz kolloid kémiai meghatározása, ami egy o/v olaj a vízben emulzió. Az alacsony pH értékű, savas (citromlé, mustár) vizes fázisba kerül kis mennyiségenként, folyamatos keverés mellett az olaj és a folyamat végén képes egy sűrű, homogén (egynemű) mártást alkotni az emulzió, pedig az olaj 90-95%-a az egésznek.
*
A szemináriumok 30 fős csoportoknak tartott órákat jelentettek, ahol jó esetben az előadásokon elhangzott információkat dolgozták fel, és ahol elvileg interaktív is lehetett az óra.
Az idegennyelv oktatása keretében angolt és oroszt (ami kötelező volt) tanultam. Az angolt szerettem, különösen az extra feladatok miatt. Kéri Anna tanárnő a kötelező anyagon felül behozta például a Jézus Krisztus Szupersztár szövegét és zenéjét, amit elemeztünk. Az orosz nyögvenyelős volt, bár Funkné tanárnő határtalan türelemmel igyekezett kis csoportunknak megtanítani az orosz nyelv alapjait. Ami azt illeti a sok-sok gyakorlást, tanulást követően a harmadik év végi eredményeim alapján sikerült egy orosz alapfokú nyelvvizsgával egyenértékű érdemjegyet szereznem.
*
Az Élelmezéstudományi Tanszéken demonstrátori munkát vállaltam. Ennek során heti néhány órában segítettem a tanszéki teendőkben, például a laborgyakorlatokhoz előkészítettem az alapanyagokat, eszközöket vagy adminisztratív munkát végeztem, sőt bekapcsolódtam a tanszék kutatómunkájába is. A tanszék bevonásával ugyanis egy nagyszabású kutatás folyt a „Nagykonyhai sütő-főzőberendezésekkel kapcsolatban”, amiben az akkor forgalomban lévő berendezések működését vizsgáltuk, energetikai mérésekkel, hőkezelési idők és hőfokok optimalizálásával a Főiskolán és külső nagykonyhákon. A kutatási eredményeket felhasználva készítette dr. Szűts Tivadar -, aki a Vendéglátás Szervezése Tanszék vezetője volt – a kandidátusi disszertációját. Az Élelmezéstudományi Tanszék vezetője Dr. Lindner Károly professzor úr javaslatára különböző jellegű (PSE-halvány, puha, exudatív és DFD-sötét, feszes, száraz) sertéshúsok minőségét vizsgáltam hőkezelések hatására. A téma újszerűsége és a feldolgozás módja miatt, ezzel a primer kutatással helyi főiskolai (KVF) és országos felsőoktatási Tudományos Diákköri versenyeket nyertem.
*
Az évfolyamtársaim életkora 18-23 év között mozgott, melyhez, ha hozzávesszük a munka- és életrutin különbségeket egy egészséges vegyes halmazt alkottunk. A fiatalok gimnáziumot végeztek és folyamatosan becsületesen tanultak hasonlóan a gimihez. Viszont jónéhányan – ahogy én is – már, esetenként több éves, munkatapasztalattal jártak a főiskola nappali tagozatára. Ilyen volt a keszthelyi szakmunkásképzőben tanult Bangó László is, akivel 1971-ben együtt végeztük a szakács iskolát az országos versenyen Sopronban. A rutinosabb és a képzést lazábbra vevő hallgatótársaim egy része az ún. Szalay Tanszék (kocsma) törzsvendégei voltak.
*
A csoporttársaim közül Balló Péterrel kifejezetten jóban voltunk és barátok lettünk. Péter sokszor volt nálunk. Esetenként együtt tanultunk, készültünk például a Táplálkozástan szigorlatra, benne a citrátkörre vagy más néven a Szent-Györgyi-Krebs ciklusra. Máskor kártyáztunk és beszélgettünk. Apukája a Hilton szálloda műszaki igazgatója volt és ennek köszönhetően végig járhattuk és tanulmányozhattuk a szálloda épületét kívülről és belülről. Érdekes volt látni a hotel tetején lévő, a szálloda vízellátását biztosító víztartályt, vagy az áramszünet esetén működésbe lépő generátorokat, vagy az ágyneműk vasalására is alkalmas ipari vasalógépeket (kalendereket), vagy a csőposta rendszerét, melynek segítségével egy-egy dokumentumot lehetett eljuttatni, például a titkárságról a konyhafőnök irodájába és vissza, de utaztunk a vendéglift tetején is, miközben vendégek szálltak ki-be és utaztak benne. Ezt a látogatást a Műszaki ismeretek szigorlat előttre időzítettük. A vizsgán sikerült is egy kicsit beleszőni a tapasztaltakat a válaszba.
*
A főiskolán működött az Ínyenc Klub, melynek keretében különböző, főleg regionális – hazai, nemzetközi – konyhát bemutató vacsora estet bonyolítottunk le. Ez a klub kb. 15-20 hallgatóval működött, mondhatjuk, hogy itt lelkesedtek és bizonyítottak a már szakmai múlttal rendelkező diákok. Elit klubnak számított abban az értelemben, hogy „sima” gimnáziumban érettségizettek nehezen tudtak bekerülni ebbe a csapatba.
*
A tanárok közül jópáran kiemelkedően tanítottak, ezen belül néhányan olyan tárgykörben tették ezt, ami alapban közel állt hozzám vagy, csak az előadást tartó oktató által kedveltem meg az adott területet. Ilyen volt Dr. Kádas Lajos, aki több féléven át tartott előadásokat táplálkozástudomány témakörében, vagy dr. Király József vendéglátás lélektana tárgykörben, aki a másfél órás előadásaiban szinte percenként hivatkozott valami érdekes pszichológiai kísérletre, vagy Horn Miklós, aki egy alkalommal helyettesített és tartott előadást gazdaságtan témakörében az értéktöbblet (mehrwertstauer) elméletről. Ezekre a kiváló tanárokra és magas színvonalú előadásmódjukra tisztelettel és örömmel emlékszem mind a mai napig.
*
A főiskolai képzés 50 éves fennállására készült egy emlékkötet 2019-ben, ebből idézek még két vonatkozását a tanulmányainak.
Az egyik azzal kapcsolatos, hogy a főiskolai tanulmányaim mellett sokat jártam kisegíteni: „A családunk létezéséhez szükségünk volt bevételre, ezért rendszeresen jártam kisegíteni délutánonként, esténként és hétvégeken. Elsősorban felszolgálni jártam, mert arra gondoltam, hogy a konyhát már elég jól ismerem, most itt az idő, hogy megismerkedjek a tálalópult másik oldalával is. A főiskolán az órákon ott voltam, lelkesedtem, de pénteken, szombaton este, vasárnap napközben pincérkedtem a Duna-palotában lévő BM klubban. Az 1978-as egy hónapos főiskolai nyári gyakorlatomat a Hilton szállodában töltöttem a konyhán. 7-15 óra között rám bízták a Coffee Shop étterem konyháját. Innen átmentem, szó szerint, a BM klubba, és a fentiek szerint 16-24-ig, szombatonként még tovább az étteremben dolgoztam”.
A másik pedig a számomra humoros pillanatokról szól: „Voltak persze vicces pillanatok is az iskolában, például dr. Hajdú István tanár úr rögtön az első előadásán a rendelkezésre álló idő szűkösségéről beszélt hosszasan, így el is telt az óra. Egy másik sztori, amikor dr. Gábor Miklós tanár úr közgazdaságtanból ismertette az előzőleg írt ZH eredményeket. Öt percig jött-ment a padok között, majd megszólalt: „Egy dolgozatot el tudtam fogadni”, többen már rosszul voltak. Még öt perc jövés-menés után azt mondta „Még három dolgozatot elfogadtam, mert nem az eszemre, hanem a szívemre hallgattam”. Végül a 30 hallgatóból én az „elfogadtam, de javasolt pót ZH-át írni” kategóriában teljesítettem. Végül Krausz Tamás történész, amikor az első előadására bejött, akkor azt kérdezte tőlünk, harmadévesektől, hogy „Van itt valaki, aki érettségizett?”.
*
A főiskolai tanulmányaimat 1980-ban sikeresen elvégeztem és Vendéglátóipari üzemgazdász lettem. Az iskolás évek alatt kötöttem egy szerződést a Pannónia Vendéglátó Vállalattal, mely szerint ők fizetnek havi 500 Ft-ot, én pedig két és fél évig náluk fogok dolgozni végzésem után. Ennek megfelelően el is kezdtem az Ellenőrzési osztályon munkálkodni 1980 szeptemberében. Madarászné – aki Madarász Sándor híres cukrász felesége volt – csoportvezetőként adta ki az operatív feladatokat. „Komoly” szakmunkát végeztem, hiszen ki kellett mennem éjszakai ellenőrzésekre a különböző éjszakai mulatóhelyekre és ellenőrizni kellett az italkészleteiket. Így például póker arccal bementem a táncoslányok öltözőjébe, némi sikoly közepette, és az ott lévő hűtőben standoltam az italokat. A főiskola szerette volna, ha inkább ott dolgoznék, ezért dr. Szűts Tivadar, Vendéglátás tanszékvezető és Somogyi Jenő, a Pannónia Szálloda és Vendéglátó Vállalat vezérigazgatója megállapodtak, hogy elengedik a visszafizetendő összeget én pedig kezdhetek dolgozni a Főiskolán. Ráadásul Kádas tanár úr, felajánlotta, hogy egy év múlva az Élelmezéstudományi Tanszéken tanársegéd lehetek. Így már 1980 decemberében a főiskola konyháján séfhelyettesként tevékenykedtem.
Vendéglátóipari Főiskola (KVF) munka 1980-1991 (1. rész)
A Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolán (KVF), később KVIF, BGF KVIK, BGE KVIK 1980-2017-ig dolgoztam, összesen 37 évet.
A főiskolára való visszahívásomban szerepet játszhatott a demonstrátori munkám és a Tudományos Diákköri eredményeim és/vagy az, hogy mind ezek közben jobban megismerhettek a tanszék munkatársai. A nagykonyhai munkát Marczinek László séf irányítása alatt végeztem. Kicsit furcsa volt teljes munkaidőben ismét konyhában dolgozni, de volt továbblépési lehetőségem a tanszékre, így, mint mindig, teljes erőbedobással végeztem a munkámat. Néhány hónap után kineveztek konyhafőnöknek.
*
Pár hónap elteltével azonban elvittek sorkatonai szolgálatra. Két kislányomra való tekintettel „csak” egy évre. A Zách utcai Hadtáp Központban töltöttem ezt a 12 hónapot. Az egy hónapos kiképzés után szakács oktatónak alkalmaztak, persze nem fizetésért. Így is szerencsém volt, mert minden nap hazamehettem, csak reggel hatra be kellett érnem a laktanyába. Az egyik reggeli szürkeségben az utolsó pillanatban észleltem, hogy az egyik őrnagy jön velem szemben, így még tudtam szalutálni. Így kértem egy szemvizsgálatot, ahol mínusz egyes szemüveget kaptam. Egy másik alkalommal kb. 30-40 katonának tartottam elméleti órát és szokásomhoz híven egy sztorit meséltem nekik a főzéssel kapcsolatban, mire hatalmas hangerővel kitört belőlük a röhögés. Kisvártatva kinyílt az ajtó és megjelent a másik tanteremből egy hivatásos tiszt, aki szintén órát, hangtalan órát, tartott egy másik csoportnak. „Mi folyik itt?” kérdezte. „Semmi, csak tartom az órát” feleltem. Erre hátrafordult, becsukta az ajtót és visszament a saját termébe. Ekkor a saját csoportom tagjai „hangtalan” röhögésbe nyugtázták velem együtt, hogy senki sem kapott fenyítést az incidensért.
*
1982-ben aztán visszakerültem a Főiskolára ahol tényleg tanársegéd lettem az Élelmezéstudományi Tanszéken. Ekkor 28 éves voltam. Alapvetően az Ételkészítés tantárgyfelelős Vajda Pál mellett dolgoztam. Egyrészt segítettem neki az adminisztrációban, másrészt ételkészítési gyakorlati órákat tartottam főiskolásoknak a konyhán.Ekkor tájt járt nappalira Haris György, akin már a hidegkonyhai gyakorlat során látszott, amikor nizzai salátát készített, hogy „nem ma kezdte” a konyhai tevékenységét, hiszen a zöld olívabogyó mellé kért feketét is, illetve rutinosan mozgott a konyhában. Esti tagozatra járt Verebes Pál, később kollégám volt a főiskolán, aki jó humorával szórakoztatta a hallgatótársait a konyhai gyakorlatok során.
*
Nagyon élveztem a tanszéki munkát, mindenki segítőkész volt. A tanszékvezető Dr. Lindner Károly nem igen vett részt az operatív munkában, persze nem is igen kellett, mert minden tantárgyfelelős rutinosan végezte a munkáját. A tanszék lelke Zubor Marika adminisztrátor volt, aki jó kedélyével és nagy tudásával segítette az adminisztratív teendők precíz végrehajtását. A munkám időrendje is optimális volt a család szempontjából, hiszen a klasszikus konyhai munkával szemben a tanszéken nem kellett hétvégén dolgozni és esténként is, csak heti egy-két gyakorlatot tartottam. Ráadásul lehetőségem volt hetente egy munkanapot kutatónapként igénybe venni. A hivatalos teendők mellett dr. Hajdú István és Vajda Pál kollégáimmal hetente egyszer-kétszer leültünk a tanszéken, és egy-egy csésze tea vagy kávé mellett, kötetlenül átbeszéltük az aktuális szakmai, oktatási és bármelyen más témákat. Ez az inspiráló, humorokkal tarkított tevékenységünk sajnos néhány év után végleg megszűnt idő hiánya miatt.
A tanszéken oktató volt még Dr. Kádas Lajos, aki Táplálkozástudományt tanított és dr. Seregi Andrásné, Eta, aki az Élelmianyagismereteket tanította. Később került a tanszékre dr. Ladocsi Teréz, aki Élelemianyagismeretek oktatott és dr. Schmidt Katalin, aki Mikrobiológiát és Higiénét tanított.
*
1987 körültől – amikor Vajda Pál nyugdíjba ment – én lettem az Ételkészítés tantárgy felelőse. Nekem kellett a tantárgyhoz kapcsolódó dolgokat mind megoldani kezdve a tananyagoktól, a kötelező és ajánlott irodalmak kijelöléséig, a zárthelyi dolgozatok összeállításán, megíratásán és javításán át, a kollokviumok szervezését és a vizsgák lebonyolítását, illetve az előadások megtartását és a gyakorlatok komplett szervezését. Utóbbinál mindig hívtam be külső óraadókat a konyhai gyakorlatok megtartására, például Gyarmati Károlyt és Dankai Lászlót, akik az Erzsébet szálloda konyhafőnöke és helyettese voltak, vagy Molnár Andrást, aki korábban Japánban dolgozott hosszú ideig, így folyamatosan biztosítva volt a külső kontrol és az oktatás magas minősége.
*
Az oktatás mellett kutatással és publikálással egészítettük ki a munkánkat. A 80-as években a tanszéki kutatómunkák közül, melyben részt vettem, már említésre került a sertéshús minőségének vizsgálata. A további kutatások közül meg kell említeni a „Szója felhasználása a humán étkezésben”, a „Lenmag konyhatechnológiai felhasználhatósága”, a „Különböző fűszerek alkoholos kivonatainak étkezési felhasználhatósága” munkákat. Ezekben a kutatásokban az alapanyagok konyhai felhasználhatóságát vizsgáltam. A szójagranulátumot áztatás után számos étel készítésére használtam, például vagdaltak, töltelékek. Teljes mértékben alkalmas volt bizonyos ételek készítésére, ugyanakkor karakteres íze miatt számomra egy kicsit zavaró volt az étel összhatása.
A lenmagot is próbáltuk ételek készítésére használni nemcsak szóratként. A legnagyobb sikert egy fagylalttal értük el, aminek az íze és állománya a törökmogyoróra hasonlított.
Kolleganőmnek, dr. Ladocsi Teréznek köszönhetjük, a saját kutatásként készített különböző fűszerkivonatokat. Az alacsony hőfokon készült kivonat értékeit úgy őriztük meg, hogy kerültük a magas hőfokos ételkészítéseket. Így jutottunk el a különböző fagylaltokig. A labor körülmények között készült fagylaltokat aztán az Erzsébet Hotel – ami a tanszállodája volt a főiskolának 1987-től – főcukrásza Kocsis Tibor is elkészítette nagyobb mennyiségben. A fahéj, a szegfűszeg és a „Herbária”, ami különböző zöldfűszerekből készült kivonatot tartalmazott igazi telitalálat volt. Ezek a fagylaltok túl azon, hogy csak természetes ízanyagokat, színezékeket tartalmaztak a kivonatok révén, top minőséget képviseltek. Üzleti érdeklődés is mutatkozott a kivonatok iránt, de nem kerültek a piacra.
Egy ígéretes primer kutatás a szuviddal kapcsolatban 80-as évek derekán sajnos nem valósult meg. Egy francia szakember tartott előadást a sous-vide technológiával kapcsolatban az Intercontinental Hotelben 1983 körül és elmondta, hogy a francia vasutak melegétel-ellátásának a felét szuvid ételek alkotják. Lelkesen elmondtam a kutatási lehetőséget az akkori tanszékvezetőnek Dr. Kádas Lajosnak, hozzátéve, hogy a szükséges berendezés 60.000 francia frank, ami kb. 300.000 Ft volt. Nemleges választ kaptam. Ugyanakkor, az előadás anyagomba már akkor az 1980-as évek közepétől beépítettem a hazánkban akkor még ismeretlen témakört.
*
Publikációim 1991-ig a következők voltak: | |
1. A natúrkonyha nyersanyagai és receptjei (lektor) | Mezőgazdasági Kiadó 1987 |
2. Mikrohullámú készülék használata | Nők lapja 1987 |
3. Planétás receptek | Mezőgazdasági Kiadó 1987 |
4. Planétás receptek | Mezőgazdasági Kiadó 1988 |
5. Melegkonyhai ételismeretek jegyzet | Ker. és Vendéglátóipari Főiskola 1989 |
6. Italok A-Z-ig (átdolgozó) | Mezőgazdasági Kiadó 1989 |
7. Sütés-főzés mikróhullámon (lektor) | Talentum Kft 1989 |
8. Húsvéti ételek | Magyar Rádió 1989 |
9. Főzőcske lépésről-lépésre (szaklektor) | Agria Kiadó 1990 |
10. Amit a borról tudni kell | Szakácsművészet 1990 |
11. Megszokott ízeink nemesszójából | Magánkiadó 1990 |
12. Reggeli italok | Magyar Rádió 1990 |
13. A diétás- és közétkeztetés alapjai (társszerző) | Ker. és Idegenforg. Továbbképző Kft 1991 |
14. Az étel a legjobb orvosság (lektor) | Képzőművészeti Kiadó 1991 |
Vállalati belső szakmai anyagok | |
1. 100 régi magyar ételrecept (átdolgozó, összeállító) | Danubius Vendéglátó Vállalat 1987 |
2. Országos vendéglátási vetélkedő (szaklektor) | ORI 1988 |
3. Lenből készült ételreceptek | Len-Budaflax 1988 |
4. Mátyás király konyhája | Pályázati anyag 1988 |
5. Borbemutató (szakanyag-összeállító) | Hugh Johnson részére 1990 |
A vállalati anyagok első pontjában lévő ételreceptek listáját láthatjuk a következő képen.
100 régi magyar ételrecept listája
Kattints a képre az Örömfőzésen elkészített „Paella de mariscos/Paella tenger gyümölcseivel” videójára! A receptet a videó alatt találod!
A YouTube-on látható Haris Györggyel készített interjút ide kattintva nézheted meg.
A YouTube-on látható Haris Eszterrel készített interjút ide kattintva nézheted meg.
Az örömfőzésen spontán elhangzott sztorikat pedig itt találod:
https://youtu.be/WV0rUWvp8Og
https://youtu.be/dZeOgWuj7G8
https://youtu.be/VOOaAV69Sbs
https://youtu.be/Ja2jNGe8_mQ
https://youtu.be/zMwtpxBbhe8
https://youtu.be/QFw23ZKap30
https://youtu.be/IP4laepbAm0
https://youtu.be/1Lz7rpyfXL0
Paella de mariscos/Paella tenger gyümölcseivel
Ajánlott anyaghányad 10 főre:
a paellahoz:
olívaolaj
0,5 kg 26/30-as garnélafarok nyers
1 nagy fej hagyma
4-5 gerezd fokhagyma
1-1 piros, zöld, sárga paprika
100 ml fehérbor
füstölt paprikapor
100 g paradicsom
só
0,5 kg 31/40-es garnélafarok nyers, pucolt
0,8 kg kerekszemű rizs (paella vagy arborio)
1,5-2 liter hal alaplé
0,2 kg feketekagyló
0,2 kg kis vénuszkagyló, lehet előfőzött is
1 db cukkini
bors, sáfrány, vagy colorante használata opció
Az elkészítés lépései:
- A nagyobb rákfarkak felét megtisztítjuk.
- A paella edényben felforrósítjuk az olajat és megsütjük benne a nagyobb héjas rákfarkakat, utána kivesszük, félretesszük.
- Megsütjük a rákpáncélt is, majd kivesszük és félretesszük.
- Üvegesre pirítjuk az apróra vágott hagymát, fokhagymát, majd beletesszük a kis kockákra vágott színes paprikákat, lepirítjuk, hozzáöntjük a bort, elpárologtatjuk és megszórjuk a füstöltpaprikával.
- Hozzáadjuk a héj és magnélküli paradicsomkockákat, megsózzuk, majd beletesszük a nyers kisebb-nagyobb rákokat és a feketekagylókat.
- Hőkezelés közben hozzáadjuk a rizst és kevergetés után felöntjük alaplével, hogy ellepje.
- Folyamatos párolás közben adjunk hozzá még alaplevet és a vénuszkagylókat.
- Amikor a rizs félpuha, hozzáadjuk a darabolt cukkinit.
- Végül alufólia alatt készre pároljuk, le is lehet kicsit pirítani az alját – a spanyolok úgy szeretik – vagy rizottó állagúra is készíthetjük.
- Az ételt – a készítéshez is használt – paella serpenyőben tálaljuk a sült rákfarkokkal és friss korianderrel.
Előzetes
1970-80-as évek 2. rész
Örömfőzések Balog-Siposné Szőcze Anikóval és Hidvégi Hedviggel, akik kolléganőim voltak a főiskolán, Ancsa a 80-as évek végétől, Hédi a 90- es évek elejétől.
Örömfőzés Balog-Siposné Szőcze Anikóval és Hidvégi Hedviggel